Az április közepétől június közepéig terjedő két hónap a kedvenc időszakom az évben. Végre kizöldülnek a fák, bokrok, nyílnak a virágok, és énekelnek, költenek a madarak. Mostmár harmadik éve izgulok ilyenkor mindig, hogy vajon megtisztel-e valamelyik madár a költésével legalább az egyik kihelyezett mesterséges odúban Debrecenben. Tavaly ilyenkor már fészek volt az egyik rozsdafarkú odúban - most nincs semmi, a hálátlanok! Egész télen etettünk/etetett családom (én ugye életvitelszerűen Budapesten tartózkodom), az itató most is ki van nekik téve. Idén még fészekanyagot is kiraktunk a madaraknak: száraz fű, puha tollak, és a prémium alapanyag, a lószőr (rokonoktól szerezve) - ilyen jó cuccot biztos nem találnak a környéken! Szóval, ki van a kis tollas seggük nyalva rendesen. Csalódott vagyok egy kicsit persze, hogy nem tért vissza a rozsdafarkú az odújába, pedig itt dalol a kertekben.

Viszont! Úgy néz ki, egy mezei veréb pár úgy döntött, a fűzfán lévő B-típusú odút választja lakhelyéül. Már márciusban kinézték az odút, most is ott ólálkodnak mindig körülötte, de úgy tűnik, nem tetszik nekik, ha a fa alatt állva bámulom őket, mert akkor nem nagyon hajlandók bemenni. Többször is elkaptam viszont őket, amint az odúból bújnak ki éppen, vagy a fejüket a lyukon kidugva kukucskálnak. Mivel nem kajával a csőrükben repkednek, azt tippelem, a tojásokat melengetik. Sokan nem szeretik a verebeket, a környéken rengetegen vannak, de nekem nagyon jó érzés, hogy beköltöztek az általunk kirakott odúba.

A verebek mellett egy feketerigó pár is költ a kertünkben, megint. Azt hiszem, ott már fiókák is vannak. Véletlenül akadtam rá a fészekre, amit a hátsó falat befutó sűrű borostyán közé rejtettek. Oda tettem át tavaly a kis fonott fészkelőkast, amit még két éve szereztem be, és vörösbegy/ökörszem megtelepítésének reményével helyeztem ki (márciusban előbbi rájárt az etetőre, de úgy tűnik, továbbállt). A fészkelőkast a madarak (?) nem rendeltetésszerűen (vagyis fészkelésre) használták - valami irigy kis madárka abban dugdosta télen a napraforgót az etetőről :) Mostanra viszont kiürült a titkos éléskamra, bár olyan sok mag nem volt benne sosem. Miközben ezt vizsgálgattam, a fészkelőkas fölüli, teljesen rejtett fészekből a feketerigó tojó majdnem nekirepült a fejemnek, a szívbajt hozta rám. A sűrűből halk csicsergés hallatszott, de nem akartam túl közel menni, így nem tudom, hány fióka lehet. Később rigóaput is láttam, amint cserebogárral a csőrében eltűnik a susnyásban.

A búbos bankáknak azonban csak nem tetszik a kertünk. Inkább a házzal szemben, az utca másik oldalán álló egyik fa likába költöztek be, alig fejmagasságban. Ha búbos banka lennék, én a D-típusú odút választottam volna (esetleg a tavaly fúrt harkályodút a szomszédos fán - az még mindig kiadó), az biztonságosabbnak, csendesebbnek és tágasabbnak is tűnik... dehát ők tudják. Az ablakból így is rájuk lehet látni, szóval nekem végülis mindegy, örülök neki, remélem, sikerrel járnak, és nem nyúlkál be az odúba valami rossz szándékú idióta az utcáról.   

Jó ilyenkor itthon lenni, a fülemülék egész éjszaka és napközben is küldik. Tavaly csak távolabbról hallottam egyet, de most mintha többen is lennének, legalább kettő, és itt dalolnak az utcában, szomszédos kertekben. A ház felett fecskék csicseregnek, a süni (aki télire a levendula alá vackolt be, és márciusban túrta ki magát) esténként a bokrok közt mocorog, és telepotyogtatja a kertet a kakijával. Erdei pintyek, zöldikék, tengelicek, cinegék, csicsörkék, seregélyek, és rengeteg más madár, amik a fákról, bokrok közül énekelnek vagy kialtoznak, csak sajnos nem látom őket, hang alapján pedig nem mindet tudom beazonosítani. Még egy barátposzátát is sikerült megfigyelni, egyre bővül a kertlista.

Nemsokára pedig eljön a szokásos tavaszi halastavas madárles ideje is!